PETEFÉSZEKRÁK 92 ÉVESEN

Idős családtagomnak (92 éves) most diagnosztizáltak rosszindulatú petefészek daganatot, s a további vizsgálatok eredményei nemsokára kiderítik, hogy a méhben a daganat jó- vagy rosszindulatú-e. Nem tudnak szövettani vizsgálatot csinálni, mert ilyen idős korban nem lehet elaltatni őt. A végkövetkeztetés tehát az, hogyan lehet mégis tenni valamit, gyógyszerrel, egyéb kezeléssel, vagy ha nem, jó lenne tudni, ha csak hozzávetőlegesen is, mire számítsunk, mennyi idő alatt zajlik le a végkifejlet (nagyon erős szíve van!), hogyan alakul az életminősége, maradhat-e itthon… Most nem érez fájdalmat, a vizsgálatra csak azért mentünk el, mert vérzést tapasztaltunk. Nagyon kérem, bár tudom, az orvosok nem jósok s nem is szeretnek előre menni az időben, de körülbelül azért, az Ön tapasztalata nyilván sejtetni engedi, mennyi ideje lehet még hátra, mikor kezdődik a leépülés, a fájdalom időszaka, mit tehetnek a családtagok, hogy enyhítsék a szenvedéseit.

Jelenleg még igen kevés adat is áll rendelkezésre a betegségről, arról, hogy milyen típusú, mennyire kiterjedt, ad-e valahova áttétet a daganat, ezek ugyanis alapvetően befolyásolják a kilátásokat is, s ezek ismerete nélkül még hozzávetőlegesen sem lehet érdemben nyilatkozni időtartamokról.

Fontos lenne tudni, hogy megelőzően mikor történt a kismedencéről valamilyen képalkotó vizsgálat vagy nőgyógyászati vizsgálat, s akkor volt-e már valami gyanúra okot adó eltérés. Ez információt adhat például a betegség kialakulásának üteméről. Lehet, hogy régóta nem történt nőgyógyászati vizsgálat és az is lehet, hogy a most talált daganatos elváltozás már hosszú hónapok, esetleg évek óta ott van a kismedencében, lassan növekvő formában.

A fájdalom egyénenként nagyon változik, hogy ki mit él meg fájdalomnak, s milyen erősségű fájdalomnál nyúl először gyógyszerhez, pl. a szokásos fájdalomcsillapítókhoz vagy görcsoldókhoz, illetve mikor van szükség erősebb készítményekre. Szerencsére ma már sokféle, különböző módon (tabletta, kúp, injekció, tapaszok…) alkalmazható fájdalomcsillapító áll rendelkezésre, amelyekkel a beteg fájdalma mérsékelhető. A családtagoknak lehet abban szerepük például, hogy észlelik, ha esetleg a már beállított fájdalomcsillapítás nem elégséges, s ezt tolmácsolják a beteget ellenőrző orvosnak, akivel együttműködve az aktuális szükségletekhez igazodva mindig lehet módosítani a fájdalomcsillapítás mértékét, ha szükséges, akkor a módszerét.

Minden másról, az ápolásról, a lelki támogatásról csak általánosságokat tudnánk írni, hiszen egyelőre olyan sok az ismeretlen az egyenletben. Mindenesetre a petefészekrákról és a fájdalomcsillapításról is további részletes információkat találhat a www.rakgyogyitas.hu oldalon is.

Top