Amint az a Semmelweis Egyetem Semmelweis Színes oldalán olvasható, Dr. Szegő Eszter, Dr. Iványi Zsolt, Dr. László András és Dr. Gál János hatvan felnőtt beteg béltükrözését végezte úgy, hogy a vizsgált személyek választhattak: altatásban kérik a tükrözést vagy a szokásos módon nyugtató, fájdalomcsillapító gyógyszerekkel enyhítve a kellemetlenségeket. Valamennyi személy vizsgálatát ugyanaz a nagy gyakorlattal rendelkező szakorvos végezte.

A béltükrözés befejezése után a munkacsoport megkérte mind a vizsgáltakat, mind a vizsgálatot végző doktort, hogy osztályozzák a diagnosztikus beavatkozást. A betegek egyes osztályzatot adtak, ha a beavatkozás kínzó, fájdalmas volt és tízest, ha semmilyen kellemetlenséget nem tapasztaltak. A vizsgáló egyessel minősítette a könnyű feladatot és ötöst adott, ha a vizsgálat elvégzése nehéz volt.

A tanulmányban azt is mérték, hogy az altatásban lebonyolított beavatkozás mennyi időt vett igénybe a nem altatott betegek vizsgálatához képest. Kiderült, hogy a két csoport tagjai gyakorlatilag azonos ideig foglalták le a vizsgálati helyiséget. Az altatásban végzett béltükrözés viszont mind a betegek, mind a kezelőorvos számára lényegesen kényelmesebb és jobb volt, mint a hagyományos módon végzett beavatkozás.