Annál nagyobb az esélye egy nőnek arra, hogy a kialakuló emlőtumort szövődmények nélkül eltávolítsák a szervezetéből, minél hamarabb, azaz minél kisebb állapotban fedezik azt fel a testében. A szegedi emlőrák szimpóziumon elhangzott: eddig hazánkban több ezer nő életét mentette meg a mammográfia – sok ezerét viszont nem. Utóbbiak jelentős részben azok, akik nem szánták rá magukat a képalkotó szűrővizsgálatra.
Ugyan igaz, hogy a mammográfia sem képes 100 százalékos biztonsággal megállapítani azt, hogy valakinek az emlőjében fejlődésnek indult-e már bármiféle daganat, ám a 75-80 százalékos érzékenységű vizsgálattal is számottevően megnövelhető annak esélye, hogy baj esetén időben észrevegyék az elváltozást.
Az emlőtumorok diagnosztikájában, onkológiai és sebészi terápiájában szakértő orvosok szegedi tanácskozásán Péntek Zoltán, az Országos Mammográfiás Szűrési Szakértői Munkabizottság vezetője a hazai adatokat ismertetve elmondta: 2002 és 2006 között több mint 3 millió nőt invitáltak emlőszűrésre, ám három asszony közül csak egy vett részt a vizsgálaton.
Szó volt arról, hogy a kezelés megkezdése előtt rendkívül fontos a pontos diagnosztika, azaz a tumor „megismerése”, hogy az elérhető leghatékonyabb fegyvert vethessék be ellene. Ezt a stratégiát csak erősítik azok a legújabban megjelent, úgynevezett molekulárisan célzott terápiás eljárások, amelyek – leegyszerűsítve – a daganatban nagyszámban jelenlévő molekulákat célozzák meg, és igyekeznek azt életképtelenné tenni. Az egyéni ellátás szükségessége mindazonáltal nemcsak a gyógyszeres, hanem a műtéti és a sugárkezelésre is vonatkozik: mindebben nélkülözhetetlen a patológusok és a mammográfusok együttműködése a sebésszel, onkológussal, sugárterapeutával – s mindenekelőtt természetesen: a beteggel.
A konferenciáról a Rákgyógyítás.hu közöl részletes tudósítást.
