Az óriási különbségnek az az oka – mondja Alan White –, hogy a férfiak életmódja problematikus: többet isznak, dohányoznak és egészségtelenebbül táplálkoznak mint a nők és ha rosszabbra fordulnak a körülményeik, például munkanélkülivé válnak, hajlamosabbak öngyilkosságot elkövetni.

Hiba tehát pusztán a biológiai különbségekre visszavezetni a mortalitásbeli eltéréseket, ezáltal ugyanis azt akadályoznánk meg, hogy kiderüljön: nem szükségszerű, hogy ennyi férfi haljon meg fiatalon, ezen halálesetek zöme megelőzhető lenne.

A férfiak eltérő szocializációjuk miatt máshogy reagálnak, ha megbetegszenek, különbséget találhatunk a kockázatvállalásban, a táplálkozási és az egészségügyi ismeretek szintjében, a testsúlyhoz, a mentális és a szexuális egészséghez való viszonyban is. Azt is meghatározza társadalmi nemünk, hogy hogyan használjuk az egészségügyi szolgáltatásokat, illetve hogy ezek a szolgáltatások hogyan kezelnek minket – azaz nincs olyan betegség, amely nem-semleges lenne.

Vegyük példának a mentális egészség területét: ha a férfiak problémába ütköznek, gyakran visszahúzódóvá, ingerlékennyé válnak, többet isznak és dohányoznak. Azonban saját maguk nem gondolják, hogy ezzel bármi gond lehetne, úgy vélik: ilyen egy férfi és kész.