Tudjuk, hogy az összes szűréssel felismert rosszindulatú daganat száma 2006 és 2011 között 39%-al csökkent vélhetően a szűrésben részt vevők rendszeres vizsgálatának eredményeképpen. A szűrésben részt vevők aránya ugyanakkor a program megkezdése óta 37% és 52% között mozog a meghívottak számarányában, ami azt jelenti, hogy még mindig csupán alig félannyi asszonyt vizsgálunk rendszeresen, mint ahányan a veszélyeztetett célcsoportba tartozva meghívást kaptak. A visszahívott betegek aránya az összes szűrés 5 %-a körül mozog, a szűrés nyomán indikált műtétek között a rosszindulatú daganatok aránya a 80%-ot eléri. Ez arra utal, hogy igen kis számban történik – többnyire a diagnosztika elfogadható határeseti bizonytalanságából adódóan – műtéti beavatkozás jóindulatú daganatok esetén.

Az eddig kialakított speciális emlőrák-szűrő központok egyre korszerűbb szinten történő működtetése, ahol erre képzett szakemberekkel, nemzetközi standardizált mutatókhoz történő napi összehasonlítással folyik korszerű ellátás. Az elmúlt évek során hatalmas tapasztalat halmozódott fel ezekben a központokban, ami az emlőbetegek ellátásában mindennapi gyakorlattá formálódhat. Utóbbi a központok együttműködését, a hazai és külhoni tapasztalatok megosztását jelenti.

Az emlőrák szűréssel történő felismerésében, a kicsiny, 10 mm méret alatti de akár csupán 2-5 mm-es daganatok műtét előtti vizsgálatában is hatalmas fejlődés zajlott le. Kívánatos lenne a közeljövőben a digitális mammográfia kiterjedtebb alkalmazása, a kiemelt esetek gyógyítás előtti kivizsgálásában kulcsszerepet játszó mintavételezési módszerek magas szintű alkalmazása, valamint a mintákat értékelő aktív patológuslétszám csökkenésének megállítása.

Az elmúlt 10 esztendő a gyógyítás minden területén is óriási fejlődést eredményezett: a műtéti technikák finomabbak, az emlő teljes eltávolításával párhuzamos szervpótlás szélesebb körben kerül alkalmazásra. A sugárterápia mind technikai hátterében mind a beavatkozások rugalmas, korszerű alkalmazásában egyre korszerűbb lett. A gyógyszerek között gyarapszik a speciális vizsgálatokkal indikálható molekuláris támadáspontú szerek aránya.

A fent felsorolt eredmények azonban csak akkor javulnak tovább, ha a szűrési „célcsoporthoz” tartozó asszonyok magas számban (minimum 70%) jelennek meg a vizsgálatokon. Ezen a ponton a fejlődés mozgatórugója lehet minden olyan aktivitás, amelynek segítségével demonstrálva a civil társadalom, az üzleti szféra és a szakma összefogásának erejét elősegíthető, hogy jelentősen nagyobb arányú átszűrtség biztosítsa az emlőrák elleni küzdelem folyamatos fejlődését.