Az emlőrák kezelésében a műtétet, a besugárzást, a citoszta­tikus és hormonkezelést többnyire egymással kombinálva alkalmazzák. A legújabb kutatások eredményeként pedig megjelentek az  úgynevezett célzott biológiai terápiák, amelyek új korszakot nyitottak a gyógyszeres terápián belül. Az operációról és az azt követő kezelések szükségességéről, sorrendjéről rendszerint egy több szakemberből álló onkoterá­piás munkacsoport (onkoteam) dönt.

Műtét

A legtöbb esetben szükség van a daganatos szövetek műtéttel történő eltávolítására. Korábban az volt az orvosi vélemény, hogy az emlőrák helyi betegség, ezért a lehető legradikálisabb eltávolítására törekedtek. Az egész emlőt, a mellizmokat, néha az alatta fekvő bordákat, vagy kulcscsontot is eltávolítot­ták, gondolván, hogy a betegség kiújulása így megelőzhető. Ennek ellenére a betegek jelentős hányadánál a rák mégis áttétet képzett és hosszabb-rövidebb idő után visszatért a szervezet más területein. Később egyre finomodtak a sebészi beavatkozások: az emlőt amputálták, de a mellizmokat meghagyták, majd az 1970-80-as években Amerikában és Olaszországban kidolgozták az emlőmegtartásos műtét (emlőkonzerváló műtét) feltételeit és technikáit, melyek során egyedül a daganat és annak biztonsági zónával körülvett területe került eltávolításra, kiegészítő sugárkezeléssel.

Az összes emlőműtét tekintetében tehát az évek folyamán a radikális műtétek száma csökkent, míg az emlőmegtartásos műtétek száma folyamatosan nőtt. A szűrővizsgálatok bevezetésével egyre kisebb daganatok ismerhetők fel, így egyre kisebb területet kell az emlőből eltávolítani. Ma már ritkábban van szükség teljes emlőeltávolításra, hiszen a mai betegeknek mintegy háromnegyede alkalmas emlőmegtartásos műtétre.

Az emlőből a szervezet felé elvezető nyirokutak leginkább a hónaljon keresztül haladnak, ezért a radikális műtétek időszakában teljes hónalji nyirokcsomó-kiirtást is végeztek. Ennek következményeként karduzzanat, fájdalom, vagy éppen érzéketlenség, mozgás­korlátozottság szinte minden esetben jelentkezett. A legutóbbi években már csak a daganatból közvetlenül elvezető első ún. „őrszem” nyirokcsomót („szentinel”-csomót) keresik meg, és annak negativitása esetén a hónaljhoz nem nyúlnak, így számos kellemetlen következménytől megkímélhető a beteg.

Sugárkezelés

A ma is alkalmazott emlőmegtartó műtétek után a megmaradt emlő sugárkezelése csaknem mindig indokolt. Az eljárás célja, hogy megakadályozza a helyi, legtöbbször a műtéti hegben jelentkező daganatos kiújulást, valamint csökkentse a távoli áttét­képződés kockázatát. Megfelelően megválasztott sugárterápiával a helyi kiújulás akár 50 százalékkal is csökkenthető.