Minden betegség, így az emlőrák annál nagyobb eséllyel és a beteg annál kisebb megterhelésével gyógyítható, minél korábban felfedezik, és a kezelést a diagnózis után mihamarabb el is kezdik.

A rosszindulatú daganatos sejtek sajátossága, hogy folyamatos növekedésük során egy bizonyos időpontban kiindulási helyükről a környezetbe törnek (invázió), majd onnan a hajszálerekbe és nyirokerekbe hatolva a szervezet más területeire kerülnek (szóródás), ott megtapadnak (adhézió), és újra szaporodva újabb és újabb daganatos gócokat alkotnak (áttét-képződés). A szűrés célja az, hogy ez előtt a „bizonyos időpont” előtt felfedezzük a még csak néhány milliméteres daganatot. Ilyenkor a daganat még olyan kicsiny, hogy panaszt nem okozva, észrevétlenül bújik meg, ún. „preklinikai” állapotban van. Kicsiny, 5 mm-es emlőrák esetén az áttét-képződés valószínűsége még 10% alatt van, míg egy elhanyagolt 35-50 mm-es emlőrák esetén már 75-80% esély van arra, hogy valahol már áttét keletkezett.

Szűrővizsgálatok nélkül sok időt, esetleg éveket vesztegetünk el a végleges gyógyulás lehetőségének kockáztatásával, hiszen a nagyobb daganatátmérő mellett rohamosan növekszik az áttét-képződés esélye is. Az sem mellékes, hogy a nagyobb méretű daganat kezelésére már jóval agresszívebb módszereket kell használnia az  orvosoknak: valószínűleg elkerülhetetlen a kiterjedtebb műtét, a sugárkezelés és a hónapokig tartó gyógyszeres utókezelés is.

A panaszmentes nők rendszeres szűrésére a legalkalmasabb módszer a speciális röntgen-készülékkel végzett mammográfia. A vizsgálat során legalább 80-90%-ban ábrázolódik a betegség (ez a vizsgálat szenzitivitása, érzékenysége), és kb. 96-97%-os arányban már a képről eldönthető, hogy daganatról van-e szó, vagy sem (ez a vizsgálat specificitása, fajlagossága). Újabban digitális technikát alkalmaznak a mammográfiás gépekben, így tovább emelkedhet az érzékenység és a fajlagosság.

Országonként változó a szűrésre behívott nők csoportja, hiszen ezt számos tényező befolyásolja, pl. az adott országban tapasztalt emlőrákos megbetegedési (morbiditási) arányok, a rendelkezésre álló szűrő-állomások, vagy pl. az adott ország társadalmának anyagi teljesítőképessége is. A hormonálisan még aktív fiatalabb nőknél a mammográfia érzékenysége alacsonyabb (az emlő szövete is kevésbé átlátható), s az emlőrák is ritkább, ezért a szervezett szűrések csak óriási költségek árán és rossz találati aránnyal lennének alkalmazhatók. Nagyon idős korban viszont az egyéb betegségek miatt előbb-utóbb úgyis orvosi vizsgálatok történnek, ezért a rendszeres szűrésnek extra hozama nem lenne.

Ezen megfontolások miatt a mammográfiás emlőszűrés hazánkban nemzeti szintű programként valósul meg. Kétévente szűrésre hívnak be minden 45-65 év közötti nőt a lakóhelyük szerint kijelölt központokba. A mammográfián észlelt elváltozásokat utóbb esetleg újabb felvételekkel pontosítják, illetve daganatos jellegüket tűszúrásos szöveti mintavétellel bizonyítják.

A szervezett, népegészségügyileg előírt emlőszűrés valódi bizonyítéka az emlőrákos halálozás lényeges csökkenése. Az óriási esetszámon végzett svéd, skót, amerikai vizsgálatok tapasztalatai alapján elmondható, hogy a veszélyeztetett korban lévő női lakosság 65-80 százalékának rendszeres szűrése az emlőrákos halálozást 20-30 százalékkal csökkenti. Hazánkban – területenként változóan – sajnos csak a behívott nők mintegy fele jelenik meg rendszeresen mammográfiás szűrésen.