Érképződés

Érképződés (orvosi nyelven: angiogenezis) alatt azt értjük, amikor új vérerek képződnek a szervezetben.

Az érképződés az egészséges, felnőtt szervezetben csak ritkán fordul elő. Ilyen kivételes esetnek számít:

• baleset vagy egyéb sérülés során szerzett sebek gyógyulási folyamata,
• a nők menstruációs ciklusa,
• a terhesség alatt a méhlepény kifejlődése.

Az egészséges szervezetben az érképződést elősegítő és gátló tényezők egyensúlyban vannak. Normális esetben a gátló tényezők vannak túlsúlyban. Ha ez a kényes egyensúly felborul az érképzést elősegítő tényezők javára, akkor új erek képződése indul be a szervezetben.

Normális és rendellenes érhálózat

Számos súlyos betegségben a szervezetünk elveszti a szigorú kontroll szerepét az érképződés folyamatában, ekkor nemcsak az új erek száma, hanem alakja, jellege is megváltozik.

Túlzott érképződés figyelhető meg:

1. a daganatos megbetegedésekben,
2. a cukorbetegséghez társult vakság létrejöttében;
3. sokízületi reumás gyulladás során;
4. és több, mint 70 kóros állapotban.

Szédületes verseny indult el az utóbbi időben, hogy kifejlesszenek olyan gyógyszereket, melyek a kóros érújdonképződést gátolni képesek. A daganatellenes gyógyszerek között az érképzést gátló szerek ma már külön csoportot alkotnak.